A szerzőnek immár harmadik regénye a Nőből is megárt a nagymama. A játékos cím mögött - a könnyed női kalandok és a káröröm-vicces nagymamai felsülések mellett - sokkal komolyabb lélektani elemzések sora is rejtőzik: egy valódi női fejlődésregény. Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti végig az olvasót. Öt év történéseit meséli el keresetlen őszinteséggel, csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk tőle. Előző regényeit (Még egy nő, Ami elveszett) a megkapóan személyes hangvétel és a finom önirónia tette sajátosan egyedivé; ezúttal még őszintébb, még fanyarabb a humor, még elevenebbek a hétköznapi mozzanatok. A nőről és a női szerepkör változásairól, múló és maradandó értékeiről, a generációk között vibráló feszültségekről és ezek ellenére mégis: az egymásra utaltságukról beszél a szerző, és erről beszélnek a könyv szereplői is: olykor cserfesen, szurkálódva, de szeretettel, mint a barátnők; máskor félkomoly, önboncolgató elemzésekkel, mint az író maga; megint máskor elmélyülten, a segítségül hívott pszichológus rendelőjében folytatott lélektani elemzések során. A mai nagymamák nemzedéke igen népes: gyermekként hatalmas osztályokba jártak, felnőttként a múlt század utolsó évtizedeiben a munkaerő derékhadát képviselték - ők a Ratkó-gyerekek. Róluk és keserves küzdelmeikről legvégül mégis egy humoros nagymamakönyv kerekedik ki Pataki Éva tollából.