Egy ember élete egy évszázad történelme. A szerző - mint írja - a magyar fasizmus születése utáni történelmi pillanatokban született, és a fasizmus új kivirágzásának korában készül az elmúlásra. Közben átélt feudalista csökevényekkel terhelt kapitalizmust, világháborút, húsdarálást, ártatlan tömegek irtózatos irtását, szőnyegbombázást, menekülést, tartós megszállást, forradalmat, annak eltaposását, szocialista évtizedeket, tanult moszkvai egyetemen és a Marx Károlyon, mind szomorúbban kísérte figyelemmel a gengszterváltást, a neoliberalista neokapitalizmust, az ország lerablását, diktatórikus rend burjánzását, az oktatásügy és egészségügy tönkretételét, tömegek elnyomorodását. Sűrűn idézi József Attilát, aki pontosan tudta és utánozhatatlanul írta le az elnyomást:Az elnyomás csapatban károg,élő szívre mint dögre száll -s a földgolyón nyomor szivárog,mint hülyék orcáján a nyál. Gondolkodónak vallja magát. Baloldali gondolkodónak. Messze balrább áll a mai világunk magukat baloldalinak valló politikusainál, akik jól érzik magukat a tőke uralma alatt. Ő tőkén túli világról álmodik, amelyik közelít a minden ember egyenlősége elérhetetlen filozófiai-politikai-gazdasági rendjéhez. Az elnyomást, kizsákmányolást nem marxi mércével méri, hanem amerikai gondolkodókkal egyetértve a katasztrófa-kapitalizmus mindent bekebelező tőkéseinek léptékeivel. Reméli, kevesebben fogják átkozni ezért az önéletrajzért, mint ahányan kezet fognak nyújtani.