Bakacsi Ernő szépprózai megfogalmazásában elevenedik meg az ősi magyar múlt e kimagasló eseménye, a diadal regényes története. A szerzőt az igényes dokumentarista próza kiváló művelőjeként ismerjük. Új kötetében nagy bátorsággal fordul a magyar honfoglalás korának kevéssé beszédes, útvesztők sorát rejtő szelete felé. Megbízható források hiányában nagy kihívás, nehéz feladat történésznek, szépírónak egyaránt, amikor közelebbről szeretné látni, nagyító alá vonni a több mint ezer évvel ezelőtti történéseket. Az írónak látszólag könnyebb a dolga, szabadabb a tolla, az események sodrában, az akkori valóság megközelítésében támogatja képzelőereje, emberismerete, segíti az intuíció, azaz a megérzés, ráérzés képessége. Bakacsi Ernő írásában a pozsonyi csata mint egy történeti sarokpont jelenik meg. Hősei már-már a lehetetlennel birkóznak, de közös céljuk, határozott akaratuk felülkerekedik a nehézségeken. A plasztikusan rajzolt alakok felvonultatása, győzelmük heroikus bemutatása mitikus szférákba emeli a történetet, s a magyarság mélységes szeretetéről tanúskodik. (Kárpáti János ).