Sonia vagyok. Ha rám nézel, egy átlagos lányt látsz átlagos álmokkal. De van egy titkom. Olyan, amiről hosszú ideig én sem tudtam. Egy átlagos család, átlagos élet látszatát kelti. Ha ránk nézel, el sem tudod képzelni, mi történik zárt ajtók mögött, hisz imádnivaló a csillogás, ami körbevesz minket. A szüleim gyilkosnak tartanak. És amit sokszor hallasz, végül el is hiszed. Ekkor érkezett az életembe ő. Pokolian szexi volt és arrogáns. Akart engem és úgy törődött velem ahogy senki más. Ha csak egy játéknak is tekintett, mégis tanított nekem valami fontosat. Nem az számít mások mit gondolnak rólam. Az a fontos, én kinek gondolom magam. Biztosan tudom már. Sonia Whole vagyok egy átlagos fiatal lány, és nem vagyok gyilkos. „ Egész életében első helyet élvezett a bizonyítási vágy, amelynek hátterét csak egy középső gyerek érthette meg, majd az egyetemről kikerülve a folyamatos munka, feljebbjutásért vívott harc tette ki minden gondolatát. Most azonban a légkondicionáló dacára újra elöntötte testét a forróság. Sőt, olyan érzés fogta el, mintha rajtakapták volna. Mély levegőt vett, tekintetével újra körbepásztázta a termet. Mintha valami elkerülte volna a figyelmét. Izmaira rátelepedett a várakozás súlya. Azt hitte, egyedül van a szalonban, azonban a következő pillanatban csodálkozva tett előre pár lépést. A terem végén kialakított, hatalmas recepciós pult mögött egy lány ült. Eddig hogy nem vette észre? (…) A következő másodpercben aztán a napfény cinkosan megvillant a mellére tűzött, aranyozott névtábláján, ahol kanyargós betűkkel a neve állt: July. „Oh, te kibaszott Július!".