A porban hiszek, a kövekben, a föld mélyén mesélő csontokban, a feljegyzésekben, és mindenben, amin ott ül az elmúlt évszázadok szaga. Hittem Istenben? Talán sohasem. Ő sem hisz már bennünk. Magunkra hagyott. Érkezik a sötétség. Recsegve-ropogva falja a földet, rágja a sziklákat, és megremegteti a mélyt. Elérkezett az utolsó óra. Laura azt mondja, eljön értünk a Teremtő. Az Úr hangja bezengi az ég tiszta szeletét, a dallam a vígasz. Minden őrületet csillapít, ami a fejemben van. Hittel tölt meg. Jövőt ígér. 144. 000-en vagyunk. Az új Teremtő sorszámozott bárányai. A birkái. A hús. Nézőpont kérdése. Zúg a fülem, emelkedik az űrhajó, és közben Laura szorítja a kezem. Vak bizalom… Ő a vérem… Miatta teszem. Miatta vagyok hús. Áldassék Chnamn hangja!.
