Egy elmélet szerint a tárgyak magukban foglalják az időt. Így a csipszeszacskó, az ikeás gyömbérkeksz, a lámpás toll, a fullcap és a világító matricák mind egy-egy történetet őriznek annak életéből, akinek emléke kapcsolódik hozzájuk. Megtestesítenek egy embert. Örökéletűvé tesznek egy halandót. Ezek a tárgyak ráadásul az évek múlásával apró világgá állnak össze az emlékezőben. Zsebuniverzummá, amiben a rendszerváltást követő esztendők minden szépségétől és problémájától átszőtt gyermek- és a fiatalfelnőtt-lét kavarog. Ebben a világban kiegészíti egymást az önállósodást jelképező urbánus lét és az abba beszüremkedő idilli természet, ahol még szabad felelőtlenül viselkedni. Belvárosi lakásgyerekek és hetedik kerületi színházak sejlenek fel a júliusi gyümölcsszedés és az éjjeli lepkék között - mint világító csillagok a memória sötét anyagában. Kemény Gabriella megtanít emlékezni a "felnőtté felejtés" közepette. Mindezt pedig egyetlen tenyérnyi, időtlen tárggyal: e kötettel. (Borda Réka).