A szerző 67 éve él Észak-Amerikában, 13 évig Kanadában és 54 éve az Egyesült Államokban. Az otttöltött évek ellenére mindvégig megőrizte ragaszkodását Magyarországhoz, és szülőfalujához, Gönyűhöz. Ez utóbbit következetesen a „világ közepének” tekinti. Gyermekkorában olyan élményeket, impulzusokat, tapasztalatokat szerzett szülőhelyén, amelyek ma is motiválják cselekedeteit. Emlékezésének középpontjában a család meleg légköre, kedves iskolai élmények, a testvérekkel és a pajtásokkal megélt események felidézése áll. Gondolataiban ma is élénken él Németországba menekülésük a második világháború éveiben. A tíz-tizenegy éves fiú az MFTR1 nevű igazgatósági gőzös hajón, az aknákkal és jégtáblákkal teli Dunán tette meg útját. Történelmi léptékű eseménysorok, izgalmas fordulatok tették felejthetetlenné számára az oda- és visszautazást. Az olvasmányos történeteket családi és helytörténeti képgyűjteményekből származó fotókkal hitelesítette.