Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralmának időszakát egykorú történeti szövegek, illetve a latin és magyar nyelvű propagandisztikus művek alapján művelődés- és eszmetörténeti szempontból elemzi a szerző. Munkája első részében azt vizsgálja, hogy a dinasztia népszerűsítésére szánt alkalmi művekben miként nyilvánul meg a miles christianus késő középkori alakja, amely a Báthoryak vallásosságát a családi hagyományokon és az egyéni tiszteletadáson keresztül erőteljesen meghatározta. A kötet második része a Báthory-dinasztia által kormányzott új állam irányítását, államformáját érintő vitákat és a katolikus vallásgyakorlatot idézi fel. Az elemzett művek új megvilágításba helyezik nemcsak az uralkodó és a rendek, illetve a különböző udvari érdekcsoportok egymás közti kapcsolatát, hanem a Báthory-dinasztiának a pápasággal és a Habsburgokkal fennálló viszonyát is.