Ma az a bölcs, aki hallgat Németh Lászlóról, nem az, aki beszél. Bálint Ágnes mégis arra vállalkozik, hogy új diskurzust indít a huszadik század e megkerülhetetlen személyiségérõl. Pszichobiográfiát ír, ami egyesíti a történelem, az irodalomtörténet és a modern pszichológia eszköztárát abból a célból, hogy hiteles rekonstrukciót készítsen hõsérõl. Úgy véli, hogy az ily módon animált, újra lélekkel felruházott alak képessé válik arra, hogy magáért beszéljen. A könyv a családi örökség részletes lélektani elemzésébõl kiindulva mutatja be a gyermek Németh László fejlõdését, majd a Télemakhosz-sorsú ifjú hosszas bolyongását a serdülõkor útvesztõjében, végül a fiatal író elsõ szárnypróbálgatásait. Részletesen elemzi Németh László gyermekkori fantáziajátékát, a családi tudattalanban rejtõzõ "fantom" révén átélt ifjúkori neurotikus problémáit, és a Babitscsal vívott szimbolikus ödipális küzdelmeket. A mû a harmincas évek elején saját mûvészi útjára lépõ Németh László bemutatásával zárul. A pszichohistorikus elkötelezettségû szerzõ vallja, hogy - mûvész és mûve elválaszthatatlanul feltételezik egymást. A kreativitás genezisét kutatja az életút során, s a mûvek lélektani értelmezése révén mutat rá az élet és az alkotás egymást kölcsönösen meghatározó voltára. Úgy véli, azáltal, hogy új perspektívába állítja az írót és alkotásait, egyúttal új válaszok keresésére ösztönzi az irodalomtörténeti kutatást is. A könyv egyszerre szól az irodalomtudomány és a pszichológia szakmai közönségéhez, és olvasmányos stílusa, világos gondolatvezetése révén a szélesebb, érdeklõdõ nagyközönséghez.