Weöres Sándor műveit mindnyájan, mégis alig ismerjük. A "Szüntelen jóvátétel" arra vállalkozik, hogy a megszokott, az óvoda és általános iskola által közvetített Weöres-képen változtasson. Bepillantást enged az életmű lírai vonulatának sokszínűségébe, és kiemel néhány markáns jegyet az ötvenes-hatvanas évek hallgatásra ítélt időszakának terméséből. Ezeket a Weöres-verseket a magyar posztmodern közvetlen folytatás nélkül maradt előhírnökeként vizsgálja. A szerző ritkán, vagy eddig egyáltalán nem elemzett szövegekre hívja föl a figyelmet, de ismertebb alkotásokat is alaposan és újszerűen elemez. A mítoszi költemények elméleti bázisát kurrens irodalomelméleti irányzatok, elsősorban a mediális és a kockázatelméletek adják. A "Szüntelen jóvátétel" szokatlan módon kortárs lírikusaink egy-egy kötetének fényében villantja föl a weöresi korpusz legizgalmasabb, az olvasót együtt-alkotóvá avató jellegzetességeit.