Ambrus Zoltán a Solus erist 1901-ben írta. Hõse, a fiatal, élvezeteket és szerelmeket gyûjtögetõ tehetséges festõ életének legnagyobb fordulatát élhetjük át a regényben. A naiv, gyermekien tiszta s az örvénylõ mélységeket sejtetõ szerelem történetében. Büszkeség, gõg viaskodik ebben a könyvben a lebírhatatlan érzelmekkel, vágyak az észokokkal, hogy végül a lemondás gyõzhessen. A regény hátterében felvillannak az író zaklatottan bölcselkedõ gondolatai, eszmefuttátasai, melyek a századforduló világát s a vidéki kastélyok életét hozzák közel hozzánk.