Démonok, sárkányok, mindenféle rendű és rangú szörnyetegek állják az útját annak, aki az igazi tudásért indul vándorútra. Így van ezzel Hszüan-cang is, aki Kínából veszi nyakába a fél világot, hogy Indiából elhozza Buddha szent könyveit. A gyámoltalannak látszó szentéletű barátot három szerzetes kíséri el a hosszú úton, hogy megvédje a nehézségektől. Címszereplőnk, a pimasz, megátalkodott, de ügyes és agyafúrt Szun Vu-kung, azaz a majomkirály, egy minden hájjal megkent bajkeverő. Mivel felforgatja a mennyei istenek palotáját is, súlyos büntetést kap. Büntetéséből csak úgy szabadulhat, ha jó útra tér, szerzetes lesz belőle, és segít a barátnak elhozni a tanítást Kínába. A majomkirály természete szemernyit sem változik, de immár a jó ügy szolgálatában küzd, és tudja, nélküle mestere aligha érne célba. Vu Cseng-en regénye felvonultatja a hagyományos kínai hitvilág minden nagyobb szereplőjét. Számtalan kaland és rengeteg fordulat köti le az olvasót, aki a mulatságos történet sodrása mellett szinte észrevétlenül magába szívja azt is, amit a több ezer éves kínai hagyomány az emberi természetről, a szellemi tudásról és az állhatatosságról mesél. Vu Cseng-en 1500 körül született Sanjangban, Csiangszu tartományban. Nagyapja és dédnagyapja tanulmányi felügyelő, azaz kishivatalnok volt, apja azonban már nem kapott hivatalt: felesége selyemüzletét vezette. Az ifjú Vu Cseng-en már a falusi iskolában kitűnt éles eszével, ennek ellenére az egyik alsóbb fokú hivatali vizsgát csak negyvennégy évesen tette le. Tíz év várakozás után végre kisebb hivatalhoz jutott. A Nyugati utazást valószínűleg késő öregkorában, 1582 táján bekövetkezett halála előtt írhatta.