"Monroe Price Bildungsromanja életteli és szórakoztató, sodrása olykor egy Michael Crichton-krimiével vetekszik, érvelésének meggyőző ereje pedig egy New York Times-vezércikkével. A szerző Bécsben született nem sokkal az Anschluss után, pólyában vitték ki az Egyesült Államokba, ahol egy sikeres jogász és tudós többé-kevésbé háborítatlan életét élte. Bár ő maga nem volt sem menekült, sem holokauszt-túlélő, anyjától megörökölte a közép-európai zsidóság iránti odaadást, és "jogi értelemben vett személyiségének támpontja" Ferenc József birodalmában gyökerezik. Nincsenek személyes emlékei felmenőinek színes egyéniségéről, például Emil bácsiról, aki "közismert fiákeres" volt Bécsben, emlékiratában képes mégis életre kelteni őket. Ahogy újra és újra Európába utazott, hogy "az igazságok után matasson", rájött, hogy az emlékezet nem csak kitalál, de rombol is. Azt írja, inkább otthon érzi magát a thaiföldi rizsültetvényeken, mint Bécsben. Ugyanakkor egy új törvénynek köszönhetően 1997-ben osztrák állampolgárságért folyamodott, amit maga sem igazán tud megmagyarázni. " (Charles Fenyvesi) "Monroe Price, akinek édesanyja és anyósa egyaránt magyarok voltak, nem tud az anyanyelvünkön, de megtanulta és megértette ezt az országot. S igen sokat tett azért. Most, ebből a könyvből ki-ki megismerheti, hogy miért is lett ilyen: önzetlen, nagyvonalú, végtelenül bátor ember. Ritka élet adatott meg néki, s ő megértette, hogy a lehetőség az felelősséget jelent, a kiváltság kötelességet, a barátság pedig barátságot: nyelveken, kontinenseken, életkoron átívelőt. Monroe Price, sokunk személyes jó barátja, most a magyar olvasók elé lép életével. " (György Péter).