A Mátyás király-tetralógia második kötetében megismerkedhetünk Mátyás trónra lépésének körülményeivel, valamint uralkodása első 15 évének legfontosabb eseményeivel. Az ifjú Mátyás, alighogy elfoglalja a trónt, rögtön világossá teszi, hogy sem régenst, sem kormányzót nem tűr maga felett, és egyedül akarja irányítani királyságát. Ezért rögtön meg kell küzdenie azokkal a főurakkal, akik azért segítették hatalomra, mert azt remélték, hogy a fiatal király befolyásolható lesz, s érdekeik szerint mozgathatják. Eközben az országot több irányból is - Frigyes német-római császár, Podjebrád György cseh és Kázmér lengyel király, valamint II. Mohamed szultán részéről - fegyveres támadás fenyegeti, ám Mátyás bebizonyítja, hogy méltó a Hunyadi névre. Briliáns, ám a korban szokatlan diplomáciával igazgatja királyságát, és felépít egy irigyelt erejű zsoldossereget. A hozzá legközelebb állók is lázadásokat szítanak ellene, amelyeket kivételes politikai előrelátással tör le, ám ahol kell, ott kíméletlen erőt mutat. Nyilvánvalóvá válik, hogy emberére talál benne az, aki a magyar koronára áhítozik, vagy - mint a szultán - a kereszténység végleges megsemmisítésére törekszik. A történelmi események bemutatása mellett a kötetben tág teret kap Mátyás magánélete és humanista felfogása, s a korábban megismert szereplők mellett megjelenik a színen a király legnagyobb szerelme, valamint a tőle született törvénytelen gyermek is.