Különleges viszonyom van a szinkronnal. Kis kamasz koromban majd megvesztem értük, minden magyar hangot fel akartam ismerni, akkor még többnyire sikerült is, és volt olyan, hogy külön szereposztásokat készítettem különböző filmekhez. Nem csoda, hogy a családom néha furcsa szemmel nézett rám. Aztán kinőttem ezt, sőt egy kicsit a szinkron ilyen mértékű imádatát is. Meg tanultam szeretni, tisztelni és elismerni az eredeti hang varázsát is. Néhány éve, kis híján már egy évtizede, azonban vezettem egy blogot, és akkor eszembe jutott, hogy vannak nekünk olyan szinkron klasszikusaink, amikről egyszerűen muszáj és kötelező lenne megemlékezni. Ebből készült aztán egy sorozat, amelynek most a számomra legkedvesebb darabjait, kissé átírva, átfogalmazva, frissítve egy könyv formájában is szerettem volna megörökíteni. Elsősorban azért, hogy emlékezzünk ezekre a teljesítményekre, amelyek még igazi értékek egy lassan valódi értékek nélküli világban. Mert a kiváló szinkron, akárcsak a csodálatos zene, kép, színházi előadás, film és bármilyen produkció; maga a nagybetűs MŰVÉSZET. És mint ilyen egy életre szóló élményként maradhat meg bennünk. A kötet elkészítéséhez elengedhetetlen segítséget nyújtott az Internetes Szinkron Adatbázis (ISzDB). Köszönet a munkájukért.