Korunkban általánosan elfogadott nézet, hogy a múlt szörnyűségeit - népirtásokat, terrortámadásokat, nyilvánvaló igazságtalanságokat - meg kell őriznünk emlékezetünkben. De vajon mit jelent helyesen emlékezni? És miként küzdhet meg az ember a helyes emlékezésért, ha szeretettel kíván azok felé fordulni, akik sérelmeket követtek el ellene? A szerző élettörténete - felidézve a hónapokig tartó kihallgatássorozatot, amelyet a jugoszláv hadsereg ártatlanul megvádult katonájaként szenvedett el - érdekfeszítő hátteret szolgáltat pszichológiai, történelmi, filozófiai és teológiai vizsgálódásaihoz, miközben azt kutatja, miként válhatnak az emlékeink a gyógyulás forrásává az egyre erősődő fájdalom és gyűlölet helyett. Miroslav Volf új és lenyűgöző gondolatokkal lep meg bennünket a vallások és etnikai csoportok közötti párbeszéd, a bizalom és a kiengesztelődés témakörében, éppen akkor, amikor oly gyorsan fogy körülöttünk a remény. Maguk az emlékek is megváltásra szorulnak annak érdekében, hogy a megváltás eszközévé válhassanak - summázza meggyőződését.