Társaságban mindig akad jó néhány olyan közös beszédtéma, amelynek mindenki "szakértője". Ezek a "szakértett" területek többnyire a foci, a politika, a nők és az autók, de az utóbbi néhány évben ez a sor kiegészült a reklámokkal. Divat a reklámokat szidni, egy-egy rosszindulatú, cinikus megjegyzést megereszteni a szakmáról és annak művelőiről. Pedig mindannyian foglalkozunk vele. Amikor névjegyet csináltatunk, vagy netán magunk készítjük el, amikor beszélünk önmagunkról, munkánkról, amikor fejléces levelet írunk, akkor is reklámot készítünk. De önkéntes reklámhordozók vagyunk, amikor bevásárlószatyrainkat lóbálva megyünk az utcán. A reklámok akarva-akaratlanul bevonultak mindennapjainkba, szófordulatai a köznyelvbe; értékeket, divatot közvetítenek számunkra. Hogyan készül a reklám? Milyen törvényszerűségeket célszerű figyelembe venni? Milyen lépésekből tevődik össze a reklámkészítés? Hogyan lehet a hatékonyságát, hatását ellenőrizni? Milyen technikai feltételeknek kell eleget tegyen? Erről szól Virányi Péter könyve.