"Kétségtelen tény, hogy a filmekkel, elsősorban a dokumentumfilmekkel, sok fontos dolgot meg lehet fogalmazni. Az is tény, hogy volt sok olyan téma, amellyel történészeknek, íróknak kellett volna foglalkozniuk, nem a filmeseknek. Hogy ez miért alakult így? Talán másként működött nálunk a cenzúra? Mindenesetre a filmek elkészültek, s ha olykor dobozban is maradtak, előbbutóbb csak levetíthettük őket. A könyveket, a lapokat, a Tiszatájt például gátlástalanul bezúzták, a film megmaradt. Úgyhogy nem vonom én kétségbe a film fontosságát. A rendszerváltozás előtt különösen nagy szerep jutott a dokumentumfilmeknek. A kultúrpolitika különös helyzetbe került. Mivel Aczél György mindig azt hangoztatta, hogy nem kávéházban kell történeteket kitalálni, hanem az életről kell filmet készíteni, valójában nem szólhatott ellene. ".