Palesztina két államra osztását elrendelő ENSZ-határozatot, majd Izrael Állam megalakulását követő szentföldi háború (1947-1949) után 30 évvel az izraeli levéltári források nagyrészt hozzáférhetővé váltak a történeti kutatás számára. Az ország valódi történelmét megismerni kívánó értelmiségiek szűk köre haladéktalanul nekilátott annak, hogy az izraeli múltat övező mítoszokat, "autolegendákat" - a politikai propaganda fél évszázadnyi hamisításait - szembesítsék a valódi történeti tényekkel és összefüggésekkel. Kezdetben öten voltak, akik műveikkel húsz év alatt felforgatták a kollektív izraeli emlékezetbe rögzült történelmi bizonyosságokat. Esszéisták, újságírók és történészek, név szerint Simha Flapan, Benny Morris, Tom Segev, Ilan Pappé és Avi Shlaim. Nevezhetjük őket revizionistáknak, de nem a szó pejoratív értelmében; ellenkezőleg: az "új történelem" napjainkra már több tucatnyi szerzőre kibővült köre az izraeli-arab konfliktus objektív szempontú, új olvasatát nyújtja. Munkásságuk semmi esetre sem szolgálhat alapul az antiszemitizmusnak, és nem is élesztheti újra azt a tüzet, amely épp eléggé táplálja önmagát. A kötet e felülvizsgálat - szembesítés és szembenézés; a szükségszerűen elvégzendő "emlékmunka" - folyamatát kíséri nyomon az izraeli társadalom sokrétű változásainak tükrében.