Csoóri Sándor a Műfajok őrségváltása című esszéje végén jutott arra a következtetésre, hogy a vers háttérbe szorulhat ugyan az olvasók, de még a költők gondolkodásában is, ám "a nyelv nem mond le róla". És azzal fejezte be írását, hogy "Még az se lesz baj, ha a költő már csak a maga számára ír verset. A költészet még az ínséges állapotában is megőrzi a világ újrateremtésének személyes titkát. " Csoóri Sándor most kézbe vehető gyűjteményes kötetéhez biztatóbb ajánlást aligha adhatnánk e gondolatoknál. A költő több mint öt évtizedes harca a versért, a világ újrateremtéséért éppolyan hősies vállalkozás volt, mint amit közéleti küzdelmeiben, politikai szerepvállalásában csodálhattunk. A nemzeti lelkiismeret talán legérzékenyebb kifejezőjeként sok műfajban maradandót alkotva is költészete volt élete biztos pontja, az az otthon, ahova hazatérhetett. Verseit ebben a gyűjteményben most nemcsak olvashatjuk, hanem jó néhányukat a benne található CD-ről saját előadásában meg is hallgathatjuk.