Az elmúlt húsz év közéleti vitái meg-megújulóan a rendszerváltás értelmezése és értékelése körül forognak. A különféle pártállású közszereplők az új rendszer kiépülése során megjelent gondokat rendre arra vezették/vezetik vissza, hogy valakik megakadályozták a pozitív változásokat vagy eltérítették az átalakulás folyamatát a megálmodott menetétől. Lehetetlen vállalkozás volna igazságot tenni a különféle rendszerváltás-értelmezések és az elmúlt két évtized konfliktusokkal teli fejleményeinek eltérő értékelései között. A történésznek nem is dolga az ítélkezés, fölöttébb kockázatos, ha a jelen ingoványos talajára merészkedik. Milyen hasznot remél attól, ha mégis megteszi? Nem többet, mint hogy a maga szemléletmódjával közelmúltunk vagy inkább napjaink politikájának jelenségeit a történelemmé válás menetében, a lényeges folyamatok részeként próbálja meg értelmezni – ezzel járulva hozzá a még sokáig lezárhatatlan vitához. Jelen munka az államszocializmus nyolcvanas évek végi világrendszerválságától a globális kapitalizmus napjainkban kibontakozott első nagy válságáig terjedő két évtizedes korszakot fogja át. Először a nyolcvanas évek végén kialakult válság természetét, a világgazdasági-világpolitikai folyamatokkal való összefüggését kísérli meg feltárni, és természetesen azt is, hogy milyen nemzetközi feltételek mellett ment végbe a nagy átalakulás. Majd a politika és a társadalom viszonyának problémáját vizsgálja a rendszerváltásban annak reményében, hogy kiderül, melyek voltak a magyar rendszerváltás történetének azok a lényeges vonásai, amelyekben az új rendszer egyre világosabban látszó legitimációs problémái gyökereznek. Az írás legnagyobb része az elmúlt húsz év politikájának történéseivel foglalkozik, az új rendszer társadalmi megítélése körül szaporodó gondok eredetét kutatja, abban a reményben, hogy az olvasó, amikor leteszi a könyvet, megalapozottabban tudja a maga számára megvonni a rendszerváltás óta eltelt két évtized mérlegét.