Az Élet lejárt szavatossággal 30 olyan történetet fog össze, melyek nem általánosítanak, mégis átfogó képet adnak napjaink női társadalmáról, betöltött szerepekről és választott hivatásokról. A könyv női sorsokat mutat be, megjelennek a női lét fázisai - kislánytól a nagymamáig. Az olvasó együtt remeghet félelmében a megszégyenült tinilánnyal, az aggódó nagymamával és unokával egyaránt. Bartalos Tóth Iveta fontos témája a halál, az elmúlással való szembenézés, a lét végességének elfogadása. Írásai akár terápiás jelleggel is olvashatóak: életek alatt összegyülemlett szorongás és kimondatlan düh fejeződik ki a szereplők reakciói által. Kulcsszerepet játszik a könyvben az anyaság (szülőség) témája, annak minden szépségével és gyötrelmével együtt - az írónő komplex, őszinte képet fest a gyereknevelés viszontagságairól, a minden szülőben megjelenő bizonytalanságokat, magukkal és gyermekeikkel szemben állított elvárásokat, és az ezekből fakadó frusztrációt is érintve. Tökéletesen ábrázolja az anyák láthatatlan munkáját, az észrevétlenül maradt apróságokat, melyek tovább viszik a családi hétköznapokat. Feszegeti a (hazudott) boldogság és a hála fogalmainak összetettségét és azok mérhetőségét. Bemutatja a fájdalom ezer arcát (kiszolgáltatottságot, megvetést, igazságtalanságot, bántalmazást egyaránt). A történeteket nem dramatizálja túl, a maguk nyers valóságában tárja az olvasó elé. Bepillantást nyerünk az emberi jellemek változásainak folyamataiba, a megélt lelkiismeretfurdalás vívódásaiba, a magára hagyatott ember összetörtségébe. Az életszagú leírások azonban túlmutatnak a negatív összképen - nyilvánvaló szerephez jut a döntés szabadsága, a hála és az elégedettség, továbbá az életigenlés, az akarat ereje és a kitartás. Ez a novelláskötet kapaszkodót nyújt az állandó megfelelési kényszerben élőknek, erőt ad a küzdeni akaróknak, miközben sejtetni engedi az örökölt viselkedésminták befolyását. A megfáradt lélek és test állapotait leírva rávilágít, hogy hányféleképpen járhat le egy élet szavatossága.