Aztán visszamegy az ember a kabátjáért, a fehérneműkért, a kedvenc bögréjéért, amit mind csak azért "felejtett" ott, hogy biztosan legyen még egy találkozás, még egy kávé, még egy cigaretta és a küszöbről visszanézve a fregolira lógatott arcát nézi, zsebében a másiké. De most mégis mit kezdjen ezzel? Találkozások, kimerevített pillanatok, barátságok, kis életek, nagy halálok, ahol az eleje ott a vége. Ilyen és ehhez hasonló hangulatú versek. Öt téma (csak mert ez a kedvenc számom). Kenyeres Lilla, tapolcai születésű, amúgy pszichológus, de ennek pozitív hatásaira utaló jelek jelen kötet komplementer halmazának részét képezik. Tizennégy éves korában (ettől fogva ír, de nem ezért) kitiltották egy alternatív jógaóráról , mert azt feltételezte, hogy az éppen köhögő oktatónak a torkán akadt a kundalinije (ennek hangot is adott). Ezt azóta is nagyon bánja. Legszebb magyar szónak a kupakot tartja.