Weöres Sándor műfordításai a köztudottan nagyszerű magyar fordítás irodalmi legjava terméséhez tartoznak. A költő területileg és időben a világirodalom legkülönbözőbb műveinek magyar nyelvű tolmácsolására vállalkozott, proteusi alkatából fakadóan bám ulatos beleérző képességgel, nyelvi kreativitással. Mivel az ötvenes években csupán fordításai jelenhettek meg és létfenntartását is csak ezeknek köszönhette, rengeteg ismert és ismeretlen verset teremtett újjá anyanyelvünkön. Ezeknek csak egy részét közölte az "Egybegyűjtött műfordítások" 1986-ben megjelent három kötete. A mostani életműkiadás, bár a költő életében megjelent előző kiadáson alapul, és figyelembe veszi összeállításának szempontjait, mégis a lehető teljességre törekedik, mikor az 1986 után keletkezett műfordításokat is összegyűjti. A műfordítások első köteteként a híres keleti (kínai, indiai, perzsa, vietnami, mongol) anyagot adja közre. Mivel Weöres a keleti életszemléletet és filozófiát alaposan ismerte és magáévá tette, ma gyar nyelvű újraköltései nemcsak művészi szépségük miatt olyan nevezetesek, de azért is, mert e művek szellemiségét talán minden más műfordításnál hitelesebben sugározzák.