Egy harmincas nő útkeresése. Flörtök és szerelmek. Mókás helyzetek, szívfájdalom és önirónia. Humor mögött felsejlő szomorúság. Franciskának rendkívül jó szeme van a részletekhez. A kötet rövid novelláiban néhány apróságnak tűnő mozzanattal embereket, jellemeket, helyzeteket rajzol meg nagyon élesen. Figurái szeretnivalók, helyzetei egyben viccesek, tárgyilagosak, olykor szomorkásak, melankolikusak. Írásai sokszor fényképszerűek, mozaikosak. Ettől úgy érezni, megfogta, megállította egy kicsit az időt. “Anyuval élek, busszal járok, macskám nincs. Elváltam, azóta nem vagyok alkalmas a társas együttlétre, néha még a saját családomat sem bírom magam körül elviselni. Gyerekem? Az nincs. Még arra sem voltam képes. A munkám? Igen, az elmegy. Végre megint azt csinálom, amit szeretek. Osztom az észt. Népszerű vagyok. Ismernek. Elismernek. Irigyelnek. Stírölnek. Kerülgetnek. Hagyom. Mire betöltöm a harmincat, kis szerencsével az leszek, akivé mindig is szerettem volna válni. Csak tudnám, mitől vagyok mégis ilyen rohadtul boldogtalan? “ (részlet a Csókvírus című novellából).