Az 1990 előtti állambiztonsági ügynökhálózat tagjainak tevékenysége, a "besúgás" az államszocialista diktatúrával való kollaboráció egyik sajátos formájának tekinthető. A kötet a még aktív hálózati személyek által a Kádár-korszakban írt -megbízójuk, a titkosrendőrség által íratott- visszaemlékezések segítségével vizsgálja a rendszerbefoglaltságnak, a kollaborációnak a fokozatait, formáit, minőségi eltéréseit. Az ügynökök által elbeszélt saját történetek lehetőséget teremtenek annak a tanulmányozására, hogy a hosszabb ideje dolgozó hálózati emberek miként reflektáltak saját hálózati működésükre - nem utólag, hanem "menet közben", ügynöki munkájuk sűrűjében. A szövegek alapján képet alkothatunk az ügynök, mint kollaboráns identitásáról. Végső soron a visszaemlékezések révén első kézből szerezhetünk információkat arról, hogy a besúgók miként vélekedtek magáról a besúgásról.