Petelei István a 19. század második felének egyik kiemelkedő, életében komoly tekintélynek és elismerésnek örvendő, ám mára szinte elfeledett írója. Marosvásárhelyen született örmény-székely családban. A papi hivatás helyett választotta az újságírást és az irodalmi pályát. Írásaiban a realizmus társadalmi érzékenysége szenvtelen pszichologizálással párosul, hangvétele egyszerre balladai és meghökkentően komor. Az Élet című antológiájában leginkább szűkebb hazája, Erdély paraszti sorsaival ismerkedhet meg az olvasó. Petelei érzékletesen jeleníti meg a kisemberek tragédiáját, legyen szó elhagyott asszonyról, árván maradt gyerekről, megbomlott elméről. Történetei a pesszimista hangvétel és a költői igazságszolgáltatás teljes hiánya ellenére mégis mélyen megindító emberi és univerzális kérdésekkel foglalkoznak.