Miért hoznak a máskülönben okos, értelmes emberek irracionális és buta pénzügyi döntéseket? A kérdésre a pszichológiát, az idegtudományt és a közgazdaságtant ötvöző új tudományág, a neuroökonómia adja meg a választ. Az Agyam és a pénz című könyvében Jason Zweig pénzügyi szakíró akit a magyar olvasóközönség elsősorban Az intelligens befektető aktualizált kiadásához írt kommentárjai révén ismerhet bemutatja, miként tudják a befektetők a neuroökonómia segítségével elkerülni ezeket a gyakori hibákat. Ebből a legalább annyira szórakoztató, mint amennyire tanulságos könyvből kiderül, miért értjük oly sokszor félre a kockázat fogalmát, és miért vagyunk hajlamosak túlzott elbizakodottságra befektetési döntéseink meghozatalakor. A szerző a tudományos kísérletekből és a még kiemelkedően sikeres emberek által is rendre elkövetett befektetési hibákból levont következtetéseit olyan gyakorlati tanácsok formájában hozza az olvasó tudomására, amelyek segítenek megalapozottabb döntéseket hozni, illetve az értelem és érzelem között a fejünkben zajló küzdelmet irányításunk alatt tartani. Rengeteg olyan könyv született már, amelynek alapüzenete szerint szinte minden, amit a befektetésekről tudni véltünk, téves. Nagyon kevés olyan íródott azonban, amely azáltal igyekszik olvasóiból jobb befektetőt faragni, hogy rávilágít: minden, amit önmagunkról tudni véltünk, téves. Ez a kötet nemcsak a befektetői agy belső működéséről szól, hanem arról, hogy mit jelent embernek lenni annak minden varázslatos képességével és zavarba ejtő esendőségével. Nem számít, milyen sok vagy éppen kevés az, amit a befektetésről tudni vélünk, mindig tanulhatunk újat a pénzügyi küzdőtér legfontosabb szereplőjéről: önmagunkról.