Csodás Cotswolds! Ó az a vidéki nyugalom! Messze a nagyváros zajától. A rossz emberektől. Távol a bűntől. Aprócska falvak, Zsúptetős, sárga mészkőből emelt házak, zöldellő legelők, patakok, kőhidak. Kuglóf, kakaó. Tea, aprósütemény. Béke, idill. Vagy mégsem? A Boszorkányok fáján egy jobb sorsra érdemes, amúgy meglehetősen gazdag aggszűz holtteste lengedez a szélben. Másnap egy közrendőré. Majd újabb áldozatok. Boszorkánybuli az éjszakában. Rettegés. A rendőrség sötétben tapogatózik, mígnem, mint már annyiszor, Agatha Raisin kezébe veszi az ügyet. Jön, szimatol, kis híján az életével fizet, ám győz végül. Rátalál a rafinált gyilkosra. De vajon, végre, az Igazira is? A férfira, aki neki való? Aki más, mint a többi, amúgy elsőre alkalmasnak látszó, akikre hősünk menetrendszerűen beindul? Nos, Agatha igazán megérdemelné már azt a valóban neki teremtett pasit. Ezúttal nagyon közel jár hozzá.