A szabadkőművesek valós szerepének vizsgálatára 1913-ban még semmilyen levéltári forrás nem állhatott rendelkezésre a páholyokból, de az akkor megindult jezsuita Magyar Kultúra című lap azt a célt tűzte ki, hogy felveszi a harcot az ateista forradalmárokkal szemben. A Bangha Béla szerzetes által irányított szellemi küzdelem hevében olyan tudás acélosodott meg, amely nemcsak védekezett, hanem látványos támadásokat bonyolított le az országhódítók irányába. Dömölki János ezekből, a Magyar Kultúrában megjelent írásokból állított össze egy kötetet, amely tökéletes kiegészítője Raffay Ernő történész kutatásainak. Hiszen amíg Raffay a titkos szervezet belső konspirációit leplezi le, addig Dömölki azt ismerteti, hogy az adott korban miként látták a szabadkőműves mesterkedéseket a Magyar Kultúra szellemi honvédői. Nekik nem voltak bizonyítékaik, de figyelték az akkori idők jeleit és nagyjából olyan kortünetet írtak le, mintha a zsebükben lettek volna a titkos összejövetelek jegyzőkönyvei. Bámulatos összegzéseik azt igazolják, hogy a tudás és a szellemi erő mekkora leleplezésre képes, ha tisztában vagyunk ennek az erejével. Dömölki János nem most kezdte a tematikus kötetek összeállítását. Személyében korunk egyik legjelentősebb "szabadkőműves-szakértőjéről" van szó, aki mások mellett olyan műveket állított össze, mint a szabadkőművesség magyar nyelvű irodalmának kalauza és bibliográfiája 1786-2017 között. Saját könyvtára az ország egyik legjelentősebb szabadkőműves vonatkozású gyűjteményével rendelkezik. És ami még ennél is fontosabb, Dömölki János is azt az utat járja, mint Raffay Ernő.