"A látszólag járható út görgeteges lejtõnek bizonyult, a kerék alól sziszegve fröccsent szét a kavics, a kormány félrevágódott, s Morton hatalmas ívben zuhant ki a nyeregbõl. Nyögve, káromkodva és homokot köpködve kászálódott fel a vigyorgó Farrel elõtt. A tiszt lassan csavarodó kormánnyal, lábával is segítve, baj nélkül húzott tovább ugyanazon az úton. ? Így kell ezt csinálni? tanuld meg, öreg fiú? ? Igen, de? golyó repült el a fülem mellett, attól zavarodtam meg? Farrel elvette a gázról a lábát és bokáig belemélyesztette a napsütéstõl forró törmelékbe. ? Morton, te álmodsz. Ideje, hogy elérjük a várost. A másik nyögve emelte fel a kerékpárját, s lassan tolta maga elõtt. Piszkos arcával és bicegõ lépéseivel ellenállhatatlanul humoros hatást keltett. ? Jegyezd meg, hogy még alvás közben sem álmodom soha. Ha azt mondom, hogy rám lõttek, mérget vehetsz a szavaimra. ? Persze? és a dörrenés?? Nem hallottam semmit. ? Mert hangtompítós fegyvert használtak a bitangok. Az sokkal kisebb zajt csap, mint két motor. ".