Gratz Gusztáv (1875–1946) a XX. század első fele magyar történelmének jelentős német származású személyisége, aki a politikában és a gazdasági életben egyaránt fontos szerepet játszott, valamint publicistaként és történetíróként is maradandót hagyott hátra. Összesen csaknem harmadszázadon át volt országgyűlési képviselő. Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztériumának osztályfőnökeként 1917–1918-ban részt vett a breszt-litovszki és a bukaresti béketárgyalásokon. 1917-ben pénzügyminiszter, 1921-ben külügyminiszter volt. Tagja volt a bécsi magyar Antibolsevista Comiténak, majd Magyarország első bécsi követe lett. 1921-ben IV. Károly király bizalmasaként a restaurációs kísérletek egyik kulcsszereplője volt. A két világháború között politikusként, gazdasági szakemberként és publicistaként egyaránt a Monarchia utódállamainak együttműködéséért szállt síkra. 1912-től 1917-ig a Gyáriparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatói posztját töltötte be. A két világháború között több tucat iparvállalat igazgatótanácsában volt tag. Újságírói pályáját a kolozsvári Erdélyi Naplónál kezdte, majd többek között a Pester Lloyd és a bécsi Neue Freie Presse munkatársa, a Pesti Napló utolsó főszerkesztője. A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság egyik alapítója, a folyóirat első szerkesztője. Publikációinak száma mintegy félezerre rúg. A Magyarországi Németek Népművelődési Egyesületének elnökeként másfél évtizeden át a hazai német kisebbség és a magyarság harmonikus együttműködéséért munkálkodott. Magyarország német megszállása után liberális, náciellenes, „zsidóbarát” nézeteiért a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták. Gratz Gusztávról ez idáig nem született monografikus feldolgozás. A kötet ezt a hiányt kívánja pótolni.