TÖMEGGYILKOSSÁG DUNASZERDAHELYEN. A PÁPAY-KLÁN VÉGZETE A FONTÁNA BÁRBAN. – harsogták az újságok címlapjai 1999 márciusának utolsó hétvégéjén. Mindenki a mészárláson szörnyülködött, hiszen korábban még sehol sem történt hasonló nagyságrendű, egyszerre tíz áldozattal járó alvilági leszámolás. A mű ezen gyászos eset kapcsán mutatja be azt a bársonyos forradalmat követő zűrzavaros évtizedet, amelyet az időszak meghatározó szlovák politikusa után a köznyelv leginkább csak Mečiar-korszakként emleget. „A klán” nem szokványos maffiaregény. A történetben a gengszterek és a könnyű nők mellett színes kavalkádban vonulnak fel politikusok, bukott kommunisták, rendszerváltók és számtalan más fura szerzet, akik mindannyian hozzájárultak egy jobb sorsra érdemes ország tönkretételéhez. Sokan óva intettek ennek a könyvnek a megírásától. Még majdnem két évtizeddel az események után is rázós témának számít a dunaszerdahelyi Pápay-klán története. Nemkülönben zűrös és veszélyes a volt miniszterelnök, Vladimír Mečiar nevével fémjelzett, visszaélésekkel és botrányokkal teli politikai háttér felvázolása. Hogy mekkora a kötet valóságtartalma, azt igencsak nehezen lehetne megállapítani. Egyvalami azonban bizton kijelenthető: a regényben is rengeteg szörnyűség van, ám a valóság ettől sokkal, de sokkal borzalmasabb volt. Eddig megjelent regényeimben jórészt a szlovákiai magyarság sorsával foglalkoztam. Népem utolsó három évtizede semmiképpen sem tekinthető sikertörténetnek. Pedig akkor, a bársonyos forradalom utáni napokban minden esély megvolt arra, hogy egy jól élhető világot teremtsünk magunknak. Aztán sok minden félrecsúszott, és azóta is sokat törtem a fejemet azon, mi lehetett ennek az oka. Ezt a könyvet kellett megírnom ahhoz, hogy többé-kevésbé összeálljon a kép – írja Szomolai Tibor a könyv fülszövegében.