Mi a jazz? „A jazz nem korlátozható meghatározások vagy szabályok által. A jazz mindenek felett az önkifejezés teljes szabadságát jelenti. ” – Duke Ellington Amikor a műfaj egyik alapító atyjának, Louis Armstrongnak feltették ezt a kérdést, hogy mi a jazz. Erre így válaszolt: „Ember, ha ezt kérdezned kell, soha sem fogod megtudni”. Szellemes replika, de nem lenne célravezető, ha mi is ilyen válasszal hessegetnénk el az érdeklődőket. Akkor meg se vennék ezt a könyvet, hazamennének, leülnének a számítógép elé és rákattintanának a Wikipediára, ahol ez olvasható (de könyörgünk, ez ne tántorítsa el a könyvtől a nyájas olvasót. Mi nem akarjuk, hogy elveszítse a fonalat rögtön az elején egy olyan idézettel, amit mi magunk is nehezen emésztgetünk):ú „A jazz egy zenei stílus, amelyre jellemző a blue note-ok (vagyis az európai hangnemek hangközeinek módosításából, a leggyakrabban a terc, ritkábban a szeptim és a kvint nem egészen félhangnyi szűkítéséből született hangok), valamint szinkópák, szving és párhuzamos ritmusok alkalmazása (erről részletesebben és remélhetőleg kevésbé bonyolultan a 3. fejezetben – a szerk. ). Az előadók sokszor válaszolgatnak egymás játékára vagy improvizálnak az előadások alatt. Ez az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki. ” Aki ettől sem lett okosabb, az vágjon neki a könyvnek, használja a mellérendelt hangzó példákat abban a reményben, hogy menet közben fény derül mindenre.