Ez a könyv egy első hangzásra meghökkentő ötletből keletkezett, mely szerint a film szépségének titka nem a kép, hanem maga a mozgás. De ha az olvasó veszi a fáradságot és végigolvassa a korábban inkább külpolitikai újságíróként ismert, de sokoldalúságával már nem egy meglepetést okozó szerző munkáját, akkor nem lesz kétsége ennek az állításnak az igazságtartalma felől. A bizonyítási folyamatban voltaképpen a teljes filmtörténet feltárul a filmrajongó előtt. Talán éppen most tudatosul majd benne, hogy miért döbbentett meg milliókat Spielberg Schindler listája című filmjének nyitójelenete, mitől jó színész mégis a minden filmjében egyforma Arnold Schwarzenegger, mitől fantasztikus teljesítmény Giulietta Masina alakítása az Országútonban, vagy mitől remekműgyanús a Collateral, a halál záloga, Tom Cruise-zal és Jamie Foxx-szal. De elgondolkodhat az olvasó azon is, hogy mi okból adott zöld kabátot Antonioni a Nagyítás fotográfusára, miért zseniális megoldás Jancsó Miklós részéről, hogy nem hagyja kikapcsolni a kamerát, amíg a színészei össze nem rogynak, és mivel érdemelte ki a maga Oscar-díjait a Gravitáció. Filmes szakemberek számára a könyvben részletesen kifejtett mozgáselmélet mellett olyan képtelennek tűnő elemzések jelentenek majd élményt, mint az Ének az esőben és a Körhinta táncjelenetének összehasonlítása, vagy a nem kevésbé bizarr párhuzam Tarkovszkij Sztalkerének a Zóna felé igyekvő szereplői és az Óz a csodák csodája Smaragdváros felé tartó mesehősei között. A film mint mozgás mindemellett nagyívű esztétikai rendszert épít, ekként alapműnek ígérkezik a maga műfajában, hiszen a film szépségének titkait kutató hasonlóan széles áttekintést nyújtó mű Magyarországon közel ötven éve nem született.